tégyatűzre

Korábban időt és energiát nem kímélve annyit írtam, hogy csuda. Utóbb, többször végigrágva magam a saját gondolatmeneteimen arra jutottam, hogy a nagy fogadkozások, meg hangzatos címek ellenére én is, hasonlóan másokhoz „negatív megközelítésben” a hiányosságok oldaláról közelítettem meg az elemzett témát, vagyis kívülről néztem befelé. Mennyivel szebb lett volna egy az egyben felvázolni egy profi pókeres tudáselemeit, gondolkodásmódját, cselekvőségeit. Mégsem ezt az utat választottam. Jelentem: mert én sem vagyok profi másfelől szándékosan.

Azt gondoltam, póker sajátos fogalomrendszerének alapos, több irányú feltérképezése lehetővé teszi, hogy Önmagatokkal kapcsolatos fontos felismerésekre jussatok, és segíti, hogy külső intenciók nélkül is beleérezzetek korábbinál magasabb szintű gondolkodásmódba.

Amikor korábban kategorizáltam az aspirációs leakeket, vagy a játékosokat tipizáltam, lényegében statisztikai kategóriákat alkottam, az emberi viselkedés eltérő ismérvei mentén. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy az ember gondolkodásának természetesebb módja az emocionálisan racionális (vegyes) állapot.

Azonban amikor a pókerre, vagy egy profi pókeresre asszociálunk, és az ő döntéseit, vagy cselekvéseit képzeljük magunk elé, többnyire egy minden helyzetre kiterjedő kristálytiszta döntési stratégiát vizionálunk. Lehetséges, hogy azért vágyunk a „rendre” mert magunkban a letisztulatlan gondolkodást jelöljük meg a mindenkori tudásszint gátjaként.

Ez a vegyesség önmagában feszültséget teremt bennünk, amit aztán nehezen viselünk el, én azonban abban, ott látom a kutyát elásva, hogy szeretünk mindent leegyszerűsíteni és képletesen, vagy akár szó szerint is: a dolgok végére járni!

Tekintsük a cikksorozatomat egy térképnek, míg a póker profivá válást úgy, mint egy WSOP Main Eventre történő utazást. A starthelyek, az útvonalak, a járművek, lényegében az aspirációs és personalis kategóriákat szimbolizálják, melyeket alkottam, használtam. Különböző starthelyekről indulunk, értelemszerűen nem is egyforma járművekkel haladunk, és sorolhatnám, hogy mindenben nem egyezünk. Ami a példánkban megkerülhetetlen, az az, hogy előbb utóbb találkoznunk kell a Strippen. Nem fogok tudni egyenként senkit elvinni a célig. De függetlenül attól, hogy honnan indult, tudhatok segíteni abban, hogy a helyes irányba tartson.

Emlékeztek még, amikor ezt mondtam: a póker nem csupán lehetőséget teremt a fejlődésre, hanem elvezethet oda, hogy ha valaki megfelelő módon komolyan veszi, a teljes életszemléletét megváltoztathatja, és önmaga szellemi tevékenysége által érvényesülhet.

Nem azért írtam le, és nem azért osztom meg azóta is, cenzúra és önkorlátozás nélkül gondolataimat veletek, mert nagyobb tudású ellenfelekre vágyok, vagy hogy saját dolgom nehezítsem, hanem, hogy a fent idézett gondolatmenet alapján mind többen jussatok el oda, hogy önálló entitású, független emberek lehessetek, akikben munkál a kitörés, és felemelkedés vágya.

Ne egyszerűen jó lehetőséget lássatok a pókerben, hanem akarjatok szakítani azzal az életformával és szubkultúrával, amelyben eddig éltetek. Látnotok kell a tudás megszerzésének módszere és az életformaváltás közötti összefüggést, és hinni benne, hogy kettő egy és ugyanaz. Ez kezdetben nem könnyű, de Nektek menni fog!

Úgy emlékszem, hogy már említettem, hogy alapvetően tehetségpárti vagyok, és úgy gondolom, hogy akik a pókert „érzik”, sikeresebbek lesznek azoktól, akik úgy „tanulják” játék fortélyait. Abban bízok, hogy azért is olvasod ezt a részt, mert te ilyen rejtett tehetség vagy. Nem olyan dolgokat kell magadhoz venned, amelyek teljesen idegenek számodra, hanem amelyek elvileg eleve benned vannak, csak valami módon aktiválni kell. Ha ezt az aktiválást elfogadod, te magad is tudod, hogy rendben lesznek a dolgok.

Javasoltam, hogy amennyiben fejleszteni szeretnéd magad, indíts az alapokkal: végezz aerob jellegű edzésmunkát. Fuss, kerékpározz, és ha módodban áll, ússzál. Megalapozod állóképességedet, és javítod tested és agyad vérkeringését.

Mondtam ilyet is, hogy az edzés által „egód lefárasztásával" teret engedsz az ismeretek hatékonyabb befogadásának. Ez az egó ez valami kulcsfogalommá lépett elő mostanában, és mindenki - amennyire lehet - ki szeretné iktatni!

Tulajdonképpen mi a baj ezzel az egoval? Viccesen azt is mondhatnám, hogy kb. olyan, mint én: szigorú, de igazságtalan! Szerinte egyszer semmi vagyok, máskor minden. Magyarul: vagy eltúlozza a jelentőségemet, felsőbbségemet hirdeti, máskor totálisan eljelentéktelenít, ami miatt fokozhatatlan mellőzöttséget érzek.

Mindkét magatartásnak következménye a részleges kommunikációképtelenség.

Mire figyelsz, kire hallgatsz, amikor úgy érzed neked van igazad? Semmi értelmét nem látod majd, hogy „baromságnak titulált” értékítéleteket hallgass. Ugyanez a reakció a „hagyjatok, semmi nem érdekel, szarul vagyok” állapotban. Azonban a kommunikáció megszakítása csak kísérőjelenség. A nagyobb baj az intellektuális blokkoltság. Információ: se ki, se be. Pedig mit is szerettél volna?

Egyből a csúcson lenni, minden hibától egy mozdulattal megszabadulni, és tökéletesen játszva: nyerni. Eleget sírtunk! Nézzük meg, hogy kell azt csinálni! 

Motivációk - Cselekedetek

Ez az ego nem akarja hagyni magát! Néhány gondolat erejéig kanyarodjunk vissza hozzá! Amennyiben a célunk világos, a célt legjobban szolgáló cselekvési mintát utánozzuk és követjük.

Eldöntötted, hogy akkor póker profi leszel. Felmondasz a munkahelyeden, vagy az eddigi semmittevést címkézed át. Melegében közlöd a nagy hírt pár haverral, vagy nagyon helyesen megnyitod a blogodat, melyben, látom olvasom: nekiálltál „odafigyelve” játszani, és nyersz is. Elemzel, és handhistoryztol. Akkor te most profi vagy? Vagy „csak” egy közelítő tevékenységnek titulálható dolgot csinálsz?

Túl vagy tehát az „új időszámítás szerint” 10-20 sessionon, és mérleget vonnál. Ha eddig nem is volt baj az egoval, ezen a ponton tuti bajba kerülsz. Mit tud az ego? Leegyszerűsítve: önmagában sírni vagy nevetni! Neked meg a karriered objektív megítélése szempontjából célszerű volna „mentes” állapotba kényszeríteni magadat.

Amikor az ember saját korábbi tevékenységét ellenőrzi, valójában akkor sem mást tesz, mint keresi pszichéjének nyugalmát, annak megállapításával, hogy körülményeihez, és tehetségéhez mérten mindent megtett, miközben a végeredményt el tudja fogadni, vagy fel tudja dolgozni.

Az átlagember amikor „hibát észlel” a továbbiakban többnyire nem képes kordában tartani érzelmeit, és kiiktatni „önnön hibátlansága iránt táplált” vágyait. Énképe védelmében önkéntelenül és azonnal visszalépteti a rendszerbe az egot. Attól kezdve meg, mint tudjuk már nem képes objektíven megfogalmazni sem a preferenciáit, sem a maga viszonylatában befolyásmentesen megítélni tetteit.

Ezek miatt mára az általános vélekedés az, hogy a megfelelő kontroll biztosítására csak egy külső megfigyelő lehet képes, aki egy nagyobb tudású póker profi (coach). A coach azzal együtt képes totális szakmai kontrollt fenntartani feletted, hogy az önbecsülésedben kárt tenne.

Ez tényleg működik! Ezért nem szükséges vért izzadva újra feltalálni a fogpiszkálót. Én kardoskodtam a Pro Team tagság mellett, tehát a coachok kellenek! Nagyon is! De nem mindenhez.

Ahogy játszani sem fog a coachod helyetted, úgy ezt a fajta önfelülbíráló „piszkos munkát” is meg kell tanulnod elvégezni! Egy megfelelően kiforrott elemző tudás könnyen lehet a sikered záloga!

Magától értetődik, hogy amennyiben egy parti lefolyása a tiszta racionalitás keretein belül értelmezhető, a „megfejtéséhez” senki nem akar más utat keresni. Ennek kapcsán legtöbbször azt is pontosan tudjuk, hogy amit a parti elemzéséről tudunk, azt mióta, kitől tudjuk, és ha elég kíváncsiak vagyunk azt is megtudjuk, hogy aki nekünk elmondta, Ő kitől tudja!!! (ez sokszor jobban érdekel bennünket, mint az, amit érdemi infoként megosztanak velünk…vajon miért is…..?) Ebbéli véleményünk ezután másoknak is elmondható, és mivel pontosan ismerjük az eredményre vezető világos gondolatmenetet, elmondásaink alapján ugyanezt az infót akár kívülállók is tudják hasznosítani. Ebből fakad a logikus, racionális gondolatmenetek óriási népszerűsége, és megkérdőjelezhetetlensége.

A fent leírtakkal szemben a „Nyerő oldal” nézetrendszerében nem egy-egy konkrét esetben keresem a lépéseim helyességét, hanem hosszú távon, döntéseim összességében, uram bocsá egész pókerkarrieremet (bankroll menedzsmentemet) figyelembe véve.

Filozófiám szerint szituáció adekvát helyes döntés, mint olyan nem létezik, és egy adott lépés helyessége vagy helytelensége csak hosszabb távon vizsgálható. Totálisan kisarkítva: bármelyik partiban lehet akár totálisan rossz spotokkal is többet nyerni egyszer-egyszer, mint a legjobbnak vélelmezettel. Viszont hosszú távon mégis a helyes stratégiát alkalmazva leszünk eredményesek.

Egyébként is, a kívülről ránk erőltetett rendszereket nehezebben tudjuk gondolkodásunk részévé tenni, mint amit saját magunk fedezünk fel, merthogy eleve kétségeink támadnak a forrást illetően!

Akkor most mit mondtam ezzel?

Azt, hogy az a javaslatom, hogy gondolkodásod és ennek megfelelően cselekvésed, ne racionális legyen, hanem lehetőleg zseniális.  A racionálissal szemben bármikor felhozhatók „racionálisabb” érvek, a zseniális ellen azonban nem. A zseniális nem mindig racionális, de stratégiailag és taktikailag maximális, miközben asszem, hogy most nem érted, hogy mi van.

Nyilván bajban vagy, mert a racionális gondolkodás minden erővel igyekszik száműzni a nem mérhetőt, a nem magyarázhatót, de elsődlegesen azt, amiről nem tudjuk, hogy honnan tudjuk… 

Vagyis magunkban negligáljuk, leírjuk, mellőzzük a misztikumot. Pedig a korlátozottan misztikus (intuitív-zseniális) gondolkodás nem zárja ki a racionalitást. Nem kérdés, hogy az emberben mindkét megismerési mód egyidejűleg jelen van: a természet úgy alkotta meg ítélőképességünket, hogy két alapvetően ellentétes megismerési, gondolkodási mód keverékéből álljon  össze. Maga az ember nem képzelhető el egyik nélkül sem. Van, akiben az egyik erőteljesebb, van, akiben a másik.  Ám mindnyájunkban jelen van mindkettő. A hosszú távú eredményesség szemszögéből mélyreható különbség van aközött, ha tudod, miért teszel valamit, vagy ha nem tudod, mi okból de ugyancsak teszed. Első esetben egy következő hasonló szituációhoz tudsz alkalmazkodni, utóbb meg nem.

Hogyan ismerd fel magadban a zseniális/intuitív gondolatot, gondolatmenetet? Nem könnyű erre kapcsiból lökni választ, mert gondolatainkat nem figyeljük meg, azok eredetét nem kutatjuk. Jelenbeli gondolkodásodat eleve meg sem tudjuk figyelni, csak a gondolatmenet eredményét tehetjük utólag gondolkodásunk céltárgyává.

Én azt az egyszerű, és mindmáig cáfolatlan teóriát állítottam fel, hogy az a gondolat, melyet képes vagyok irányítani, többször elővenni, átrágni, azt racionálisnak tekintem. Amelyik felbukkan és „ott van” az lehet „zseniális”, vagy szerényebb jelzővel: „intuitív.” Azután: míg ez utóbbi „egymozzanatú”, addig az első jellemzően „több lépcsős” szokott lenni. Ebből következően a racionális üzemmód esetében a séma továbbgondolással fejleszthető, intuitív/zseniális gondolat a továbbgondolást taszítja, és egymagában „helyet, keres magának.” – és javarészt azonnali cselekvőséget eredményez.

Ha most azt mondom, hogy az első két rész arról szólt, hogy az ilyen rapid módon meghozott, józanész rovására meghozott döntések, cselekvőségek  nagy átlagban a leakek tárházát gyarapítják, akkor nem tévedsz. De a profi éppen attól profi, hogy nem csupán érti, hanem érzi is a pókert! És máris dupla előnyben van veled szemben.

Ha fel szeretnéd venni a kesztyűt, képesnek kell lenned azonosítani a gondolkodásodat, kezdetben a játékot követő elemzés alkalmával, majd visszaható módon a játék alkalmával is. Ez legyen a kiindulópont. A korábban leírtak alapján tehát leltározhattad a gondolkodásmódbeli (mentális) hibáidat, és inkább vegyél magadra kettővel többet, minthogy egy kimaradjon. De megbirkózni nem egyedül kell velük. Mivel nem mindenki kap helyet pro Teamben, marad a sufni tunning megoldás.

Mester és Tanítványa

Valahol idéztem egy tanulmányaimból felsejlő latin mondást: tres faciunt collegium. Kb ennyit tesz: „három fő alkot csoportot”. Fogadd ezt el a Nyerő oldal egyik vezérelvének! Magadon kívül, még két személyre lesz szükséged! Egyiket kérd fel Mesterednek, másikat fogadd el Tanítványodnak!

Tehát keress valakit, akiben bízol, és aki benned is bízik, és „szakmailag” ha kicsit is, de feletted levőnek érzed. Ő lehet a Mestered. A számodra fontos tudáselemek birtokosa, aki új birtokost teremt. Aki akkor végzi legjobban a dolgát, ha megmondja, hogy hol, milyen formában található a tudás. Ezen felül, amennyiben szükséges megmondja, hogy a megszerzett tudással mit lehet kezdeni.

A másik kapcsolatban megfordul a dolog, és Te magad válsz a fentiek szerint Mesterré!

Nem fogok belemenni pedagógiai elméletekbe, de a módszer kifejezetten alkalmas pókerhez hasonlatos (vegyes karakterű) ismeretek egyéni fejlesztésére, és hatékonyabb más rendszerektől. (Attól vegyes karakterű, hogy a racionális döntések végrehajtását emocionális elemek befolyásolják.)

Ebben a felállásban egy-egy feladat megoldása örömet tud szerezni akkor is, ha külön jutalom, megerősítés nem jár érte. Egyszerűen hasznosságérzést generál, amikor arról van szó, hogy élvezzük, hogy képesek vagyunk valamire, aminek a hasznát nem kizárólag mi magunk élvezhetjük.

A Mestertől eltanult ismeretek arra tesznek képessé, hogy asszociációk útján újabb és újabb tudáselemeket kapcsolj össze, melyeket szabadon átformálva továbbgondolva a Tanítványodnak közvetíthetsz. Ráadásul csak olyan ismereteket vagy képes átadni, csak azt tudod elmagyarázni, amit te magad is megértettél, elsajátítottál, és amit tényleg tudsz! (A.)

A Tanítványod kérdéseit meg kell majd válaszolnod. Ez a kreatív gondolkodásodat erősíti, azzal, hogy eredeti, mások megoldásaitól különböző válaszokat leszel kénytelen adni a problémákra. Pl. sokszor a Tanítvány kevésbé befolyásolt gondolatvilága hoz új impulzusokat a rendszerbe. (B.)

A saját játékod utólagos elemzéséhez, ellenőrzéséhez az elsőként leírt (A.) gondolkodásra van szükség, míg az elemzést követő hipotézisek, új verziók felállításához (a játékod javításához) intuíción alapuló ötletekre (B.). A kreatív gondolkodásnak ez a kevert rendszere az alkotó intuíciót középpontba állító elképzelés. 

Ki legyen a Mester?

A Mester tudása, gondolatvilága meghatározza, hogy mekkora fejlődésre számíthatunk a folyamat végén. A Mesternek fő szerepe van abban, hogy a tőle, vagy a tőle függetlenül szerzett információt miként rendszerezzük és értelmezzük. Az új tudásnak mindig a már meglévőre kell épülnie, ezért folyamatosan meg kell erősíteni a már tanultakat. Ezt a célt kitűnően szolgálja, amikor mi magunk adjuk tovább a Tanítványunknak.

A Mesternek tisztán kell látni a célokat: mindig úton kell lenni, és nem bolyongani! Valahonnan valahova tartani! Mondjuk: veled együtt Vegasba a WSOP-ra!

A Mesternek megvan, ami neked nincsen: hasznos tapasztalat. Amíg erre szert tett, idejébe és pénzébe került! Ezért kell a tanulás árát nekünk is fizetni, és ezért nem lehet gyorsan tanulni.

Az egész ott kapcsolódik az eredeti szándékomhoz, hogy ezzel megtalálhatod az önkifejezés módját, megteremtheted a lehetőséget, hogy a barátodat, „kollégádat” szolgáld, kreatív energiáid értékként kerüljenek felszínre! Erre ideális rendszer a (Mester – Tanítvány – Én magam) hármasa. Ha van miért, mindig dicsérd Tanítványodat, Mesteredet, hisz rajtuk keresztül dicséred magadat. Minek utána a céljaitok azonosak, a kooperációtok elősegíti az eredményességeteket.

Amikor úgy érzed, hogy valakivel a legjobb pillanatban találkoztál, vagy bekövetkezett egy olyan találkozó melynek kapcsán szerencsésnek, boldognak érzed magad, tájékozódj ki az illető, és ha van rá mód, kérd fel az embert Mesterednek. Ha Ő kezdeményez, fogadd el az ajánlatát. Ha régóta motoszkál a fejedben hasonló valakivel kapcsolatban, ne habozz kapcsolatba lépni a kiszemelt személlyel.

Ha elutasító, vagy nem gondolkodott tanítvány fogadásán, mutasd meg neki az írásomat, vagy saját érveiddel győzd meg. Soha semmiben ne kérd segítségét ingyen és csak önmagaddal szemben legyenek elvárásaid. Ha már van a Tanítványod személyére is javaslatod, vagy felkérésed, oszd meg vele. Tisztázzátok, hogy mit és hogyan vagy jogosult megosztani a Tanítvánnyal. Természetesen légy korrekt, és állapodjatok meg a feltételekről, alakítsátok ki az együttműködés kereteit…megvannak erre nézve a kialakult sémák, szükség esetén írásbeli megállapodások, ha valakit érdekel, tudok ez ügyben tájékoztatást adni. 

Te, mint tanítvány!

Keress egy részterületet magadnak, amelyet még senki sem fedezett fel, vagy amely terület érdekel, és kézre áll. Ez lehet egyszerû dolog is, lényeg, hogy ezen keresztül olyan információkat tudhass meg, amelyeket más nem tartott fontosnak. Mélyedj el benne, ha eközben megfejtesz egy titkot, azt elemezzétek ki, beszéljétek meg, dolgozzatok közösen a témán. Igyekezzetek igényesen rögzíteni, leírni a gondolataitokat. Extrém esetben csinálhattok róla Power Point bemutatót, vagy videót.

Az új tudásodat rendszeresen és tudatosan alkalmazd az újonnan felmerülő szituációban!

Vigyázz a bárki számára elérhető tudással, információkkal nem lehetsz versenyképes. Egész addig maradsz ezeknek az akciók szintjén, míg a nem veszel részt aktív szellemi tevékenységekben.

Az internet könnyedén hozzáférhető és félreérthető információk tömegének a forrása. Az információbőség persze jó, de ha a sok információ nem áll össze rendszerré, vagy hibás rendszereket alkot, az nagy mértékben dezorientálhat. Elhomályosul a határ a hasznos és haszontalan, a fontos és a lényegtelen között.

A sok információ felvétele igényli, hogy leegyszerűsítsd a valóságot. A közkézen forgó „elméletek” nem pusztán információkat közvetítenek, hanem értelmezési sémákat adnak. Ha a terjedelmük szűkös: kimaradt a következtetések azon, hosszú láncolata, amely igazán gondolkodásra késztetne. Kerüld ezt a hibát. Légy alapos!

Ha kész a csapat: légy a motorja, légy hyperaktív! És légy szorgalmas is: ne veszíts el olyan időt, melyet számodra hasznos dologr fordíthatsz.

Bátran fordulj Mesteredhez, és tanuld meg, hogy ereje van annak, ha meghallgatnak: önbizalmadnak, önbecsülésednek szárnyakat ad.

Rövidesen megtapasztalhatod, hogy képes voltál olyat megtanulni, amire eddig nem tartottad képesnek magad. Mielőtt megüdvözülnénk, térjünk vissza a valóságba!

Póker avagy: Blöffölök és megadom.

Van ennek a fenti alcímnek valami értelme? Ránézésre nem sok. Amikor rendet akarunk teremteni játékunkban, az egyik legnagyobb nehézséget hibáinkhoz való hozzáállásunk okozza. Utaltam rá, hogy akad egy tudáselem, mely a profik számára evidencia, mások meg azt sem tudják, hogy létezik hasonló, pedig a nyerőket jócskán az átlag fölé emeli a dolog. Ez pedig a „kihagyott lehetőségek tényével” való utólagos szembenézés képessége.

Ez valami olyasmi, hogy amikor a profi számára kikristályosodik egy új törvényszerűség vagy elsajátítanak egy új ismeretet, akkor amennyire ez módjukban áll, egész addigi pókeres filozófiájukat átpasszírozzák ezen az új filteren. Session-jeiket, vagy kulcsfontosságú partikat megfeleltetik ezeknek az újsütetű elveknek, és visszamenőlegesen átgondolják a lehetséges következményeket.

Ennek az a rövid lényege, hogy amikor ezt megteszik, tét nélkül elemzik ki a jövőjük érdekében a múltat. Sokat tanulnak, és spórolnak ezáltal! De jó nekik! És nekünk hova célszerű helyezni evickélésünk során a hangsúlyt?

Maradjunk az alcímben idézett blőd példánknál. Adjuk meg SB-ből a shortstack BB allinjét floppon, hulladék cardokkal és integessünk, amint elhúzzák az orrunk előtt a kasszát. Ha ezt az esetet handelemzés során elővezetjük, jó százalékkal beshippelünk pár idiot jelzőt. És az lesz a miénk.

Mára ott tart a pókerelmélet, hogy célszerű a hosszú távon nyerőbb stratégiát választani akár a rövidtávon jelentkező hátrányok elviselése képessége mellett.

Ha tehát megadunk 40 BB-ből 5-11BB-t, felbátoríthatunk még akár middle stackes playákat is arra, hogy velünk szemben range-ük aljával value bet shove-oljanak. Ebben nem az az újszerű, hogy imidzset építünk, és metagamezünk, hanem, hogy tesszük ezt olyan játékhelyzetben, amikor nem csupán a vakok vannak bent, (vagyis lightan lopunk,) hanem amikor tudjuk, hogy később nagyobbobb raise-ket, vagy akár full stackkek allinjét szándékozunk a későbbiekben snapcallozni. Tehát a konkrét partit, mint olyat simán beáldozhatjuk előrehaladott elméletünk sikerre vitele érdekében. A póker evolúciója tehát röviden: indult a feszes a helyes mondattal, jött a light betek korszaka, ma meg már a light calloknál tartunk. Okkal feltételezem, hogy akadnak akik még előrébb.

A pókernek szerencsére megvan az a különös jellegzetessége: hogy aki részt vesz egy adott leosztásban, az a parti történéseit a saját szemszögéből érteni véli, de ha nem, akkor sem vallja be! Ugye az ego már megint!!! Ilyen módon aki nem lát tovább az adott parti határain, az a fenti callt látva szentül meg lesz róla győződve, hogy egy idióta mániaccal van dolga.

Értelemszerűen nem minden alkalommal a fentiek szerint járunk majd el callozáskor, hanem többször lesz, amikor valóban showdown képes lapokat dobunk középre. Ez ügyben a leghelyesebb egy megfelelő arányú keverék stratégia követése. Amikor tehát arról beszélünk, hogy adott döntésünk mennyire helyénvaló, akkor nem az egyes döntés helyességét, eredményességét kell elbírálnunk, hanem a döntéseink összességét érdemes vizsgálnunk: egész pontosan, hogy illeszkedik-e az optimális kevert stratégiát megtestesítő arányokhoz. Ilyen értelemben bizonyulhatnak az egyedileg bizarr lépéseink „szisztémánk” részeként nagyobb arányban helyesnek.

Vagyis húzásod attól lesz zseniális, ha a konkrét cselekvőséget ebben a rendszerben el tudod helyezni, és mindig tudod, hogy aktuális lépésedet póker cél/eszköz rendszered mely elemei érdekében milyen arányban tetted.

(Amit egyébiránt a fenti okfejtésből még érdemes megjegyezni az tán annyi, hogy nem célszerű lebecsülni egy-egy meghökkentő, elsőre értelmezhetetlen, vagy oda nem illő információ jelentőségét.)

Nem hagyhatom magára a fenti gondolatsort, mert pont ez fog elvezetni az egyik leglényegesebb meglátásomhoz, miszerint: 

A Profi, avagy a stackem vagyok.

Amikor chipleader vagy 80-100 BB-vel, azt szokás mondani, hogy van tered a játékra. Dobnak amikor rápusholsz valakire, vígan callozol, hisz coverolod a kisebb stackeket, bátrabban lopkodsz, 4 bet squeezelsz: azaz megelevenedik a játékod. (A. játék) Ilyenkor a stackedet gondolatban felosztod „gondosan őrizni” és „nem fáj elveszíteni,” részre. Ezt a fajta bátor játékot addig folytatod, míg a „nem fáj elveszíteni” rész el nem kopik, vagy amíg marad ellenfeled. Lényegében öntudatlanul is úgy kezdesz játszani, ahogyan egyébként is célszerűbb volna. Ha történetesen elveszted a stack „fölét” akkor visszaállsz a korábbi biztonsági játékodra, és azzal próbálkozol tovább. (B. – C. játék) Márpedig ha profi barátodra tekintenél, akkor látnád, hogy ő stack mérettől függetlenül mindenkor a bátornak nevezhető (A.) játék variánsait játssza.

Ha eddig figyeltél, akkor nem fogsz meglepődni azon, hogy a Profi, attól profi, hogy holisztikusan, bankroll menedzsmentben gondolkodik, gondolkodásának alapegysége a session: tehát elsődlegesen ennek eredményes végkimenetele érdekében tevékenykedik, és számtalanszor tudatosan „ad fel” partikat a kevert stratégia hosszú távú eredményességében bízva.

Játéka legtöbbször olyan zseniális szakaszokból áll, amikor pontosan tudja, mit és hogyan tegyen, nem töri fejét az elkövetkező akción, hanem egyszerűen csak csinálja, amit kell, és amiben messzemenőkig, és mindenkinél jobban  hisz.

Ilyenformán az idealizált játékos kivonja magát a ellenfele fennhatósága alól, és kitér akciói, cselei elől: már nem lélektani erők vezérlik a viselkedését, hanem puszta matematikai elvek. Játéka az optimális stratégiát követi, abban nem szerepelnek többé szétválaszthatóan sem tudatos, sem tudattalan elemek. Nem végez más tevékenységet, sokszor zenét sem hallgat, nem főtevékenységként, és főleg nem csak úgy mellesleg pókerezik. Hanem Pókerezik.

Ha őt szeretnéd utánozni, tanulásodban eredményekhez kötődj, játékban a bankrollodhoz, és az Időhöz.

Mire ezeket a sorokat papírra vetem, az alapvetésnek szánt első részt, több mint kétezren olvastátok, és elmondhatom, hogy tartalmi kifogásokkal lényegében nem találkoztam. Úgy érzem, hogy a folytatásban is ragaszkodhatok a megközelítésmódomhoz, illetve a közlési stílushoz, melyet előzőleg megismerhettetek. Az első részben igyekeztem, hogy a meglátásaimat a lehető legkisebb körítésekkel tálaljam, amiben könnyebbséget okozott, hogy valójában elemi szintű dolgokat dokumentáltam, relatíve nagy számban - a közbenső összefüggések feltárására fókuszálva.

Az ismeretterjesztés, számomra egyben hitelességi kérdés is, ezért adott volt kérdés, hogy az információmennyiséget milyen absztrakciós fokon, és milyen terjedelemben közöljem veletek. Fő célom az volt, hogy nézeteim érthetősége maximális legyen, mindeközben ügyeltem a terjedelmi korlátokra. Nem titkolom, hogy megütköztem rajta, hogy a pókeres közösség tagjai számára tizeniksz oldal elolvasása ekkora nehézséget okoz. Többekkel ellentétben úgy hiszem, hogy a leírtakat nem túl nagy ördöngösség elolvasni és belátni, azt viszont egyformán tapasztaljuk, hogy nagyon nehéz a pókerezést következetesen, a leírt hibák nélkül csinálni.

Kérdeztétek tőlem, hogy milyen limiten játszok, mik a scorejaim stb? Mondjam úgy, hogy azon a szinten állok, hogy a meglévő ismereteim, tapasztalataim alapján kicsit sem okozott gondot a véleményem megírása. Nagyon remélem, hogy aki átverekedte magát az első részen, annál szereztem annyi hitelt, hogy újfent rászánja magát az olvasásra, annál is inkább, mert látni fogjátok, hogy az általam favorizált módszer hatékonyságát növeli az „együtt gondolkodási hajlandóság”.

Lehetséges, hogy a folytatást illetően majd úgy érzitek, hogy a korábbiaktól elrugaszkodva, túlzottan távolról indítom az elemzést, - olyan irányból, melynek látszólag köze nincsen pókerhez - én viszont másként látom.

Persze leszögezem, hogy annak ellenére, hogy oldalakon keresztül a pókeres fejleszthetőségről, képezhetőségről elmélkedek, alapvetően tehetségpárti vagyok, mert úgy gondolom, hogy akik a pókert „érzik”, mindenkor sikeresebbek lesznek azoktól, akik úgy „tanulják” ki a mesterség pszichikai vagy egyéb fortélyait.

Egyébként is, amikor a pókerrel kapcsolatos új ismeretek befogadásáról, tanulásáról van szó, a többség egyből a csúcson szeretne lenni, azaz szeretne minden szóba jövő, vagy felismert hibától egy mozdulattal és végérvényesen megszabadulni, és tökéletesen játszva: nyerni. Tehát tanulóként végletesek vagyunk, holott elvileg tudjuk, vagy érezzük, hogy okosabb volna szépen sorjában, türelmesen, megszabadulni a leakjeinktől, és lépésenként felépíteni nyerő pókeres karakterünket.

* * *

Amennyiben érdekel az elképzelésem folytatása, szeretnélek megkérni arra, hogy mielőtt folytatnád az olvasást, kézzel írottan másod le teljes egészében az alábbi szöveget:

„mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a nem jót, melyet nem akarom. ász magas kísérő. ne szakítsd el azt, ami kicsomózható és megoldható. nagyvak. mindennek, amit ember valaha is alkotott, egy gondolat volt a kiinduló pontja. straight flush. életünk során számtalan álcázott formában találkozunk szembe önmagunkkal. ante. irtka az za mbere, aik géel btorá hazho, hogy skövese a theetége ltáal ekijlltö attu. sb bets $2,700, hero goes all-in $8,465, sb goes all-in $2,22.”.

 Megtörtént? Akkor keressük tovább a választ a kérdésünkre:

Ki lehet ideális alany a poker pro státuszhoz?

Kezdjük azzal, hogy ki szeretne az lenni? Miért szeretne azzá válni!? Mit jelent ez onnantól kezdve, hogy úgy döntött, neki a „shuffle up and deal” a mantrája? Lássuk!

Az emberi igények kielégítését célzó cselekvőségek, magatartások az alábbiak szerint épülnek egymásra:

1./ Önmegvalósítás: top személyiséggé fejlődés; mindazzá válni amivé képesek vagyunk

2./ Elismerés igénye: önbecsülés; presztízs, magas társadalmi pozíció

3./ Szociális szükségletek: valahova tartozás, társadalmi aktivitás, szeretet, ragaszkodás

4./ Biztonság igénye (fizikai, pszichikai): munka, komfort

5./ Fiziológiai stabilitás: élelem, víz, levegő, alvás

Az elmélet szerint az alsóbb szinten levő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, annak érdekében, hogy a felette levő szint szükségletei a cselekvések motivációivá váljanak.

Ez konkrét esetben torzulhat, mert sokan éhesen is nekiülünk játszani, de nagy átlagban és hosszú távon – márpedig pókernél ebben a koordinátarendszerben érdemes gondolkodni – mégiscsak a „tele hassal toljuk a sessiont” lesz a főszabály. Ezzel rögtön hangot is adtam annak a nézetemnek, miszerint a profi pókerezést az önmegvalósítás formájának tekintem. (1. szint.)

De lehet, hogy „mindössze” egy változatos, kényelmes életet vágyunk élni, és mindezt a zsugázással teremtjük meg a magunk számunkra. (2. szint.) Elképzelhető, hogy az utóbbival is bőségesen megkeressük azt a pénzt, melynek birtokában messze átlagon felüli nívón élhetünk, de én a kettő közötti különbséget lényegesnek tartom.

Nem vagyok sznob, se, elitista, így nekem az sem megvetendő, ha valaki a jó társaság miatt jár le kedvenc pókerklubjába. Máris előttem vannak azok a fazonok, akikre leltári számot lehetne tenni, mert „örök bútordarabok” a teremben, és „valami miatt” ők a főszereplői a „nincs egy ezresed holnapig” című monológoknak…(3. szint: szociális szükségletek.)

A póker a fenti rendszerben tehát a legkorábban a 3. szinten (valahova tartozás igénye által) kerül elő, de ott sem az egyéni érvényesülés igénye miatt, hanem mert van hol lenni, lehet sztorizni, kotnyeleskedni, és még meleg is van…

Vegyük magunkat komolyan, és foglalkozzunk azzal, ami ránk tartozik: azt mondjuk, hogy az önmegvalósítás a legmagasabb rendű emberi motiváció. Keveseknek adatik meg, hogy ebben a formanívóban létezzen, de logikus, hogy miért. Kimutatták, hogy amint lépésenként haladunk felfelé a piramison a motívumaink erőssége erőteljesen csökken. Vagyis egyre nagyobb energia befektetésével vagyunk csak képesek szintlépést megtenni.  Ennek az a magyarázata, hogy piramis alja felé található motívumok hiányalapúak, míg a magasabb szintek motívumai növekedésalapúak.

Míg az alacsonyabb rendű motívumaink valamilyen szükségletből eredeztethetők, az önmegvalósítás ezzel ellentétben sokkal inkább személyiségünk még megvalósulatlan lehetőségeink „távoli hívásához” hasonlítható. E szükséglet kielégítése nem valamilyen kellemetlen állapot elkerülésével, sokkal inkább növekedés keresésével, a javulni, fejlődni vágyás igényével függ össze. Ez pedig nem mindenkire jellemző tulajdonság. A póker profira speciel igen!

Miközben elvi szinten mindenkinek megvan a lehetősége az önmegvalósításra, és bizonyos mértékig mindenkinek megvan a belső vágya, hogy képességeinek megfelelően a lehető legtöbbet hozza ki magából, egységesen úgy tudjuk, hogy a nagy többség a sikerélmények beszákolása helyett permanensen bénázik.

Mi miatt van ez így? Az önmegvalósítók a maga teljességében de a lényeges részletekre kiterjedően észlelik a valóságot, memorizálják tapasztalataikat, élesen képesek összpontosítani, miközben képesek felismerni mások zavaros észlelésmódját, képesek önmaguk elfogadására és mások kezelésére!!! Nem azért írom ezt le, hogy frusztráljak bárkit, hanem, hogy ismerkedjünk azokkal a fogalmakkal, melyekkel későbbiekben igyekszünk tisztába keveredni.

Az általános emberi igények rendszerét, úgy ahogy ismerjük, de ettől még embertársunkba konkrétan nem látunk bele. Ugyanakkor vannak „jelek” melyekben tagadhatatlanul, leplezhetetlenül megnyilvánulnak:

- gazdasági tevékenységben,

- fogyasztási szokásokban,

- életkörülményekben: lakásberendezésben, tárgyi környezetben.

- kifejeződnek az intellektuális tevékenységben,

- a társasági szokásokban,

- rekreáció iránti igényben,

és végül megmutatkozik az - emberi kapcsolatok intenzitásában is.

Ezen nincsen mit magyarázni, ez így van. Értelemszerű, hogy az igényeinknek megfelelően alakítjuk a körülményeinket, abból pedig végül egy a személyünket jellemző életstílus kerekedik ki, melyet a szakirodalom az alábbi kategóriákra különített el: 

- Elit

- Intellektuális orientációjú

- A hierarchiában magasabb helyzetű rétegek mintáját követő

 -Tárgyorientált

 - Családorientált

- Emberi kapcsolatokban gazdag

- Emberi kapcsolatokban szegény, Elmagányosodott

- A hátrányos helyzetét nagy erőfeszítésekkel kompenzáló

- Robotoló

- Elesett, szegény

Ennek meg mi végképp mi köze a póker profisághoz - kérdezheted? Hát akad! A különböző életstílusokhoz teljesen eltérő általános aspirációs szintek kapcsolódnak. Ilyen tekintetben számos életstílus a póker profizmus szempontjából kifejezetten hátrányos, másik pedig egyszerűen kedvez neki, szinte adja magát! Melyek ezek és miért? Röviden elintézem az,  úgymond „érdekteleneket”, de az érdekesség kedvéért megjegyzem:

Az elithez tartozás, a természetellenes szintű anyagi jólét megléte bár lehetővé teszi, a legmagasabb limiteken való játékot, de a „szükséges aspiráció” megléte nélkül. Guy Laliberte, vagy a high roller tornákra rendszerint nevező magyar d. s. vélelmezhetően legfőként szórakozásból, a nyertest övező dicsőségért játszik, vagy egyszerűen mert szereti a pókeres közeget, a társaságot, és mert megteheti. Nem ebből él, soha nem is ebből szeretne, nagyon valószínű, hogy a póker számára költséges hobbi marad. Ez a típus nem csinál titkot belőle, hogy a presztízsre törekszik és odavonzza a pénz jelenléte (persze a még több pénzlehetősége is). Vannak köztük sokan, akik a döntéselméleti párhuzamok miatt kötnek ki a kártyaasztalok mellett. Sokszor maguk biztosítanak price poolt donatio-s eseményekhez, vagy zsebből megtoldják a fődíjat.

Ezzel szöges ellentétben az öt alsó kategóriában található réteg életstílusából és lehetőségeikből következik, hogy zömében annyira el vannak foglalva a túléléssel, a mindennapokon való átevickélés gondjaival, hogy vágyaik ebben gyakorlatilag ki is merülnek. (nulla aspiráció). A legszomorúbb szomorúságom, hogy a mai magyar társadalom jelen állapotában sajnos az alsó 3 kategória valamelyikébe tartozik…! De mi ezen a szörnyű tényen éppen azzal szeretnénk változtatni, hogy a pókeren keresztül magunkat egyre feljebb pozícionáljuk. Hogyan is?

Az egésznek úgy van kapcsolódása a pókerhez, hogy Te magad ezen keresztül szeretnél érvényesülni. Ugyanakkor teszed ezt a saját életstílusod jellemzői mentén, a mindennapjaidban tapasztalt interakciókban szocializálódva, és nagyon helyesen utalt rá fórumtársunk, hogy amikor leülsz játszani, hozod magaddal képességeiden, jellemeden keresztül, a világodban, életedben kialakult mindenkori tulajdonságaidat. Ássunk ennek alaposabban a mélyére!

Függetlenül attól, hova születtél, létezik egy személyiséged, viselkedésed, és képességrendszered. Nézzük először nagy vonalakban!

Legszerencsésebb akkor vagy, ha intellektuális orientációjúnak mondhatod magad, mert akkor birtokában vagy az önfejlesztés igényén túl, az önálló megvalósítás legmagasabb szintű „szellemi képességének” is.

Amennyiben a hierarchiában magasabb helyzetű rétegek mintáját követők közé tartozol, illetve ennek alacsonyabb formanívóját képviselve tárgyorientált vagy, akkor is jó a helyzeted, mert az utánzás iránti igényből fakadóan képes vagy mások tudását átvenni, ennek kapcsán előre jutni, érvényesülni.

A családorientáltak sincsenek eleve elzárva a sikertől, csak éppen ott vannak meglőve, hogy pont a versengést háttérbe szorító viselkedési minták dominanciája miatt bőven van hiányosságuk és kompenzálni valójuk, viszont tisztában vannak a tanulás jelentősségével, és a tudás hatalmával.

Aki kicsit is gondolkodik, az már sejtheti, hogy a „Nyerő oldal - egyéni cselekvési terv” módszert egy ettől is differenciáltabb rendszer alapján érdemes megalkotni, de az tény, hogy az egyének társadalmi méretekben a fenti hierarchiába illeszkedve szocializálódnak, és alakulnak jellemmé. Milyenek lehetnek ezek a jellemek?

Hol keressük magunkat? Milyenek vagyunk mi magunk?

B./ Kívülről irányítottak:       

- Sikeresek: területük meghatározó emberei, jólszituáltak, és reagáló képesek, hatékonyak, célra törnek, szeretik a komfortot

Jellemző hiányosságaik:

- Játékukban leginkább prémium lapokhoz ragaszkodnak, szeretik a nagy jelentőségű, teljes dolgokat, azaz a nagy kasszákat, a nagy összecsapásokat. ... Végletekben gondolkodnak ezért frusztrálhatók, érdemes őket agresszióval nyomás alatt tartani, mert nincsenek hozzászokva az alárendelt szerephez. Fontos, számukra, hogy a környezetük azt higgye nekik a póker (is) jól megy… tehát: egosok!!! (P1.).

- Gyengeséget tapasztalva vérszemet kapnak. (P4.)

- Ha valamiről úgy gondolják, hogy nem éri meg: indokolatlanul is feladják. (P5.)

- Mivel reális célkitűzők, tartós kudarcnál végérvényes döntést hoznak (S4.), amely vagy abbahagyás, vagy örök elszánás.

- ha kizökkentik őket: képesek túlpörögni: (P6.)

Erősségük:

- Amikor érdekeltek: kemény ellenfelek, rendíthetetlenek (S1.)

- bankrolljuk adott limiten kvázi végtelen, mivel jól kezelik. (K1.)

- Feltörekvők: ambíciózusak, versengők, feltűnésre törekszenek, túlhangsúlyoznak dolgokat.

Jellemző hiányosságaik:

- Gyorsan döntenek, mert igényeik és lehetőségeik nincsenek szinkronban, és ezzel a dilemmával igyekszenek minél rövidebb ideig szembesülni. Érdemes csapdázni, trükközni velük szemben, és elfogadni, hogy hosszútávon kényelmesen megerőltetés nélkül meg lehet őket verni. ...

- Eredmény hiányában könnyen frusztrálódnak, nem türelmesek. (P5.) vagy fékeveszetté válnak. (P6.)

- A szándékaik maximálisak, a tudásuk szükségszerűen kisebb (P7.) ebből következően

- Erősnek hiszik a stratégiájukat (S1.)

- Nagyon későn, vagy szinte sosem fogják fel, ha stratégiájuk helytelen. Fafejek. (S4.) ettől még

- Borzasztóan magas célokat tűznek ki (S5.)

- legvégül az okozza vesztüket, hogy túlzott agressziós kimerülés miatt kiesnek az addigi szerepből.(K2.)

- akkor is játszanak, amikor nincsenek megfelelő állapotban, akár italosan is (K4.)

- a sikert a személyének, a tudásának tudja be.

Erősségük:

-          Kiszámíthatatlanok, vakmerőek, agresszívek

- Beilleszkedettek: konvencionálisak, hagyománykövetők, megbízhatóak, zömükben érzelem mentesek, akik a póker mai dinamikus világában zsetonokat csak megőrzésre veszik át. tisztelet a kivételnek, nem sokra nem mennek velük… nitek! legyünk velük diplomatikusak, szükség lesz rájuk legközelebb is. veszteségkerülő attitűdjük miatt a csekkelés mesterei.

Jellemző hiányosságaik: gyakran fogynak el (P8.) és nem ismerik fel a stratégiájuk hibáját, vagyis

- azzal együtt rendíthetetlenek, hogy ennek nincsen haszna (S1.)

- agresszióra nem tudnak advekát választ adni, (S2.)

- de mindez nem szegi kedvüket, érzéketlenebbek, (S4.)

- alacsony célokat tűz ki (S5.) de a sikert a startégiájának tudja be.

- ha feladják, az a védekezésbe való belefáradás miatt következik be (K2.)

Erősségük:

-          Ettől függetlenül szeretnek játszani! 

C./ Belülről irányítottak:

- Öntörvényűek: nagy energia, heves individualizmus, agresszió, találékonyság, ötletesség, Szereti a kockázatot, megingathatatlan – nem ismeri a félelmet, Lehetetlen őket utánozni, intuitívak, pókerzsenik.(P2.)

Erősségük:

- Rámennek a gyengére (P4.)

- Erősnek hiszik a stratégiájukat (S1.)

- Rendkívül magas célokat tűz ki (S5.)

- számos stratégiát ismernek, variálják, hyperagresszívek (S3.)

- végleges bukásukig tündökölnek, bukásuk is egyszeri alkalom, nem folyamat (S4.)

Jellemző hiányosságaik:

- akkor játszanak amikor jólesik, és ameddig jólesik, függetlenül az eredménytől (K4.) superswingek

- kimerülés túlzott agresszió miatt (K2.)

- nincsen bankrollmenedzsment, (P6.)

- aspiráció és kompetencia egyként kezelése: mindkettő magas (P7.)

- szeretik a kockázatos move-okat a játékuk fő elemévé tenni (S6.)

- Élménygyűjtők, és társadalmi felelősséget érzők. Nem pókereznek vagy ha valami miatt mégis: stabil bukók.

Jellemző hiányosságaik: van bőven: (P3.) (P6.) (P7.) (P8.) (S2.) (S3.) (S4.) (S5.) (S6.) (K2.) (K4.)

 Erősségük:

 -          imádnak játszani! 

- Szükségletvezéreltek: Megkapaszkodók, és túlélők.  Szorongók, csodavárók, óvatosak megfontoltak: tőkehiányosak, tutisták.

Jellemző hiányosságaik:

- azért vannak pókerteremben, hogy ne legyenek otthon, nincsen jobb dolguk, élethelyzetet szeretnék szerencsével megoldani. A pénz lehetősége vonzotta őket oda. Próbálkozók. (P7.)

- szerencséjük alakulásának mértékében eredményesek (P8.)

- klasszikus rettegők (S2.)

- hypermagas célokat tűznek ki, de nem ragaszkodnak hozzá (S5.)

- legrosszabb kudarctűrők: (S6.)

- kimerülés túlzott védekezés miatt (K2.)

- véletlenszerű a játékuk, amikor lehetőségük adódik (K4.)

- Nincs is bankroll, nemhogy menedzsment (P6.)

* * *

Emlékszel még amikor az iromány elején megkértelek, hogy saját érdekedben írd le kézzel írottan a mellékelt szöveget? Ha nem emlékszel vagy nem pontosan így emlékszel a megfogalmazásra vélelmezhetően igazad van. Meg nincsen is. Ugyanis a póker profinak a saját érdekeit mindenkor, legyenek azok akár konkrétan kifejezettek, és a napnál világosabban megfogalmazottak, akár burkoltak, vagy titkoltak, de fel kell ismernie. Ezen túlmenően a felismert érdekeknek megfelelően kell viselkednie, mely rendszerint cselekvőségben nyilvánul meg, de megnyilvánulhat speciális esetben valaminek a nem tevésében is.

Konkrétan hogy jelentkezik ez egy a profinál? Ha ismered a teszt lényegét, akkor természetesen nem indokolt, hogy nekiállj megírni, hiszen a végkövetkeztetések hasznával (konkrét tudással) azzal együtt rendelkezel, hogy magát a választ kívülről meg kellene kapnod valakitől. Ezért remélem, hogy sokak számára nem fogok tudni újat mondani, mivel a korábbi írásom olvasása alkalmával, azaz magával a probléma felvetéssel egyidőben saját magatokban megadtátok a válaszokat is. Akikre ez a jellemző: zömében intellektuális típusú, integrált személyiségek.

Ha olvastad, de nem rendelkeztél a válaszokkal, akkor csak úgy kerestél valami indokot arra, hogy „neked” miért nem fontos megtenned, amire kértelek. A szakirodalom ezt elsődlegesen úgy kezeli, hogy bár célszerűnek mutatkozott volna, ám az egód nem engedte meg a számodra. Ha tehát rangon alulinak, vagy értelmetlennek tartottad: jellemzően kívülről irányított sikeres, vagy belülről irányított öntörvényű, illetve szükséglet vezérelt vagy, aki a tesztnek momentán semmi értelmét nem lelte. Utóbbi típus szereti konkrét átélés és megértés igénye nélkül „letudni” a feladatait.

Amennyiben azon kevesek közé tartozol, akik megtették, és leírták, úgy most vedd magad elé a papírost és nézzünk pár pszichológiai alaptételt:

Ha az első betűtől az utolsóig olvashatóan és vezetetten „szépen” végigírtad a szavakat, mondatokat, úgy mindenképpen egy fegyelmezett ember vagy, aki valószínűbben kívülről irányított beilleszkedett, vagy belülről irányított élménygyűjtő, társadalmi felelősséget érző.

Azután: láthattad, hogy vannak egyértelműen a pókeres tevékenységgel azonosítható kifejezések, illetve olyanok, melyek csak távolabbról köthetők a játékhoz, de mégis köthetők valami módon, a játék filozófiáján keresztül.

Ha a pókerrel összefüggő rövid kifejezéseid az olvashatóbbak, míg a többi esetben a mondatok eleje még tiszta, vezetett, majd elsiklik, úgy az egyfelől a koncentrációs képesség hiányára utal (szétszórtság) másfelől az érdektelenségre. Tehát ameddig úgy érzed, hogy közöd van hozzá, addig mozgósítod az energiáidat, szánsz oda figyelmet, amikor meg érdektelennek tartod magad, elnagyolod a karaktereket, és már keresed a tekinteteddel a következő számodra érdekes szót. Emlékszel még az aspirációs szintekkel kapcsolatos eszmefuttatásaimra? Idézd fel magadban!

Azután ott az a mondat, mely az eredeti szerint így fest: 

„irtka az za mbere, aik géel btorá hazho, hogy skövese a theetége ltáal ekijlltö attu.”

Ha te ezt betűnként így írtad le, akkor egy tetszik, nem tetszik kívülről meghatározott konformista, befolyásolható ember vagy, aki előtt nagy mentális akadályok állnak. Lásd be, hogy ezt ebben a formában leírni semmi értelme nem volt. Első lépcsőben fel kellett volna ismerned, hogy valójában ezt olvasod:

„Ritka az az ember, aki elég bátor ahhoz, hogy kövesse a tehetsége által kijelölt utat.”

Aztán érteni, értelmezni kellett volna, hogy ez mit jelent valójában! Azaz ha előbb nem, miután végigolvastad, és felfogtad, rá kellett volna jönnöd, hogy a mondat tartalma szerint az az elvárás, hogy annak értelmes mondanivalója szellemében vesd papírra a szöveget.

Ugye aki az egojánál fogva úgy döntött, hogy nem írja le, az most ettől a kis elemzéstől nem várhatja, hogy hasznos infóval szolgáljon önmagáról. Summa summárum már ez az egyszerű kis példa is igazolja, hogy a tudás megszerzése terén az ego károkat okoz, és sok haszontól szabadítja meg az embert.

Ha azonban végül legyőzted az egódat, és mégis leírtad, akkor azon sikeresek illetve öntörvényűek közé tartozol, akik rendelkeznek kellő intelligenciával, és az önérdek érvényesítés képességével, melyek együttese megléte elengedhetetlen a profisághoz.

Ha tehát becsülettel válaszoltál a kérdéseimre, tudod hova tenni magad a társadalmi ranglétrán, az itt leírtak nélkül - vagy éppen ennek alapján - szembesültél valamely hiányosságoddal, akkor ott munkál benned a kérdés, hogy adott estben hogyan orvosolhatod a hiányosságaidat, hogyan veheted elejét annak, hogy az ismert vagy felismert leak-jeid alapján kihasználhassanak?

Természetesen nemsoká erre is rátérek, de előtte röviden gondoljuk át, hogy egyáltalán miből erednek, miért vannak leakek? Vagyis vessünk számot, hogy adott esetben miért viselkedünk úgy ahogy?

Mielőtt megtesszük, sokadszor is tisztázzuk az ideáltipikus pókerprofi tulajdonságait! Egyfelől ugye önmegvalósító aki: „a maga teljességében de a lényeges részletekre kiterjedően észleli a valóságot, memorizálják tapasztalataikat, élesen képesek összpontosítani, miközben képes felismerni mások zavaros észlelésmódját, képes önmaga elfogadására és mások kezelésére !!!”

Sokáig gondolkodtam, hogy melyik gyűjtőfogalom alá gyömöszölhető be ez a sok cselekvőség, mígnem arra jutottam, hogy mindaz, amit az ilyen ember csinál: teljesen logikus vagyis abszolút racionális.

Másrészt integrált, akik jellemzője: „a kiegyensúlyozottság, érettség, tolerancia, individualizmus, világra való nyitottság. Környezetre való érzékenysége alapján a fazon adaptív képességekkel bír: realista és rugalmas, önálló, szellemileg és fizikailag fejleszti magát” leegyszerűsítve: önbecsülése folyamatosanmaximális.

Vagyis esetében az intellektuális képességekért felelős agyi terület és az érzelmi meghatározottságot szabályozó agyi terület kooperációja magas szintű, mindeközben az agyterületek egymással konkurálva, dinamikus egyensúlyban vannak.

Minden más esetben fellép egyféle diszfunkcionalitás, melyet jobb elnevezés hiányában „információhiányból eredő alapfrusztrációként” tudok nevesíteni. Mit kell ez alatt érteni?

Tekints erre a táblázatra!

Az embert frusztrálja, ha környezetéről semmiféle információval nem rendelkezik, ha helytelen információval rendelkezik róla, illetve ennek egyik vállfajaként megtévesztő vagy bizonytalan információval rendelkezik.

Póker közben: amiről a racionális agyfélteke számára konkrét, hasznos információval rendelkezek: az a saját lapom, és majd a licitek mértéke - az összes többi információ már az emocionális agyfélteke számára „hasznos”: az ellenfél viselkedése: megtévesztő, saját magam állapota: bizonytalan, az ellenfél lapja: nem ismert. A pókerezés valójában ebben a rendszerben való döntések és cselekvőségek sorozata.

Fentebb fejtegettem, hogy mentális meghatározottságunknak életstílusunkban rögzült előzményei, sémái vannak, és lényegében ezeket „aktualizálja” az adott szituáció és az aktuális ellenfél személye/cselekvősége. Ismerős helyzet, hogy amely szituban érintve vagyunk, abban nem minden esetben tudunk tiszta fejjel dönteni. Miben áll tehát az alapfrusztráció? Abban, hogy kritikus helyzetben az érzelmi állapotunkért felelős hüllőagyunk szükségszerűen megzavarodik, míg a tudatos agy kéretlenül, és automatikusan leblokkolódik.

Konkrétan: bármilyen jó képességekkel rendelkezünk, bármennyire hatékony intellektuális tervünk van, az sorsdöntő pillanatban olyannyira háttérbe úgy szorul, mintha nem is volna. Vagyis amikor nem vagyunk a top önbecsülésünk birtokában, ha nem tudjuk a helyzetet érzelmileg totálisan kontrollálni, akkor ab ovo 100%-os meghatározottsággal hibás döntési mechanizmusok alapján kényszerítjük cselekvésre magunkat.

Ültél már úgy egy asztalnál, hogy a zsetonjaidat éppen a legunszimpatikusabbnak vélt játékostársadhoz húzták el az orrod elől? Szerinted miért pont ő nyerte el tőled?

Tudjuk, hogy krízishelyzetben jóformán mindig egyformán reagálunk. Ez utóbbi mondat kiegészítésre szorul, és pontosan így hangzik: krízishelyzetben mindig egyformán szarul reagálunk. Megfordítva: ameddig a szitut nem éljük meg krízisnek, addig képesek vagyunk érzelmektől mentesen, racionálisan dönteni, és annak megfelelően eredményesen cselekedni. Sokszor olvastam hallottam, hogy nem vagyunk elég fegyelmezettek. Szerintem csacskaság.

Lehet, hogy most megütközést keltek, de a fegyelmezettségnek, mint alaptulajdonságnak negatív színezetet tulajdonítok, és pókerszakmai szemszögből egyáltalán nem tartom erénynek, éspedig a következők miatt:

Fegyelemnek nevezzük, amikor olyan dolgokat kényszerítünk magunkra, mellyel lényünk nem azonosul 100%-ban. Ha ugyanis valamit meggyőződésből, és szívesen, motiváltan teszünk, azonosulva a céllal, magával a megvalósulási folyamattal, az azt feltételezi, hogy a tevékenységet magát - elejétől a végéig – élvezzük. Szerencsés esetben aspirációd egy belső késztetésből fakadóan folyamatosan és magától értetődően magas.

Fegyelmezettség esetén a belső késztetést helyettesíted rendszerint egy „észérvvel”. Ha valakit érdekel szívesen kifejtem bővebben, de a lényeg: ilyen esetekben az aspiráció ingatag, és csak azokban a semleges szituációkban van meg, melyeknek igazából nincsen meghatározó mértéke a játékunk nyereségességét illetően. Tehát ha a pókerrel külső nyomás nélkül, megfelelő módon, és kellő mélységben foglalkozol, akkor a fegyelemre hagyományos kontextusban nincsen szükséged.